Vissza a főoldalra
Magyar
English
   
 
 
  Kutatás és építé | Emlékek a múltból
   
 
A beregdaróci református templom kutatása, építéstörténete

A falut királyi adomány eredményeképpen 1284 körül már a Gutkeled nemzetség
Sárvásmonostori ágához tartozó Daróczi család kezén találjuk. Túlnyomórészt ők
szerepelnek a faluval kapcsolatos oklevelekben és a XV. századtól kimutathatóan
ők voltak az itteni Szent Márton-templom kegyurai.

A régészeti kutatás során feltárultak a ma is fennálló épület belsejében az 1334-es
pápai tizedjegyzékben említettel azonosítható Árpád-kori templom maradványai.
A korai épület falait törtkő alapon téglából rakták, 90 cm-es vastagságban.
A hajó szélessége megközelítőleg 5,4 m, hossza kb. 9 m volt. A hajó keleti oldalához íves
apszis csatlakozott. A kutatás során több, fűrészfogas kőelemet találtak, amelyek
az Árpád-kori épület kapuját vagy párkányát díszítették. A templomhoz tartozó
hajdani temető néhány sírját is feltártuk a gótikus épület belsejében.
A korai templomról XV. századi források is megemlékeznek. Egy 1436-os
összeírásból megtudjuk, hogy torony nélküli "kő" (vagyis nem fából lévő)
templom volt temetkezési joggal (cum sepultura) és haranglábbal
(pedecampane). Eszerint a 10 márkás értékkategóriába tartozott.

A források tanúsága szerint Beregdaróc a XIV. század végére, a XV. századra,
nagy határú, népes faluvá fejlődött, ennek eredményeként a településtől 1477 előtt
kivált Kisdaróc. Ezzel összefüggésben a Daróczi család is, amely a XIV. században igen
erős függésbe került a vármegyében rohamosan terjeszkedő és Daróc jelentős részét is
megszerző rokon Váradi családtól, ugyancsak kiterebélyesedett, differenciálódott.
A család néhány tagja meggazdagodott, és többen birtokokat szereztek a vármegyében.
Ezzel a relatív jóléttel függhet össze, hogy nemcsak egy nagyméretű - ma is álló - kő
udvarházat emeltek a faluban, hanem egy oklevél tanúsága szerint 1465 körül
a templomot is átépítették. Ebből a támpillérek nélküli szentély, valamint a sekrestyének,
a hajónak és a nyugati, diagonális támpilléreknek az alapfalai, továbbá a hajó északkeleti
sarka maradt meg napjainkra. Falazata téglával kevert törtkő törtköves alapozáson.
Ennek a kornak az emlékei az ablakok, a déli és a nyugati kapu, a sekrestyeajtó,
az ülőfülke és a kegyszertartók. A templomnak a vörös címerpajzsokkal és a vörösre
festett bordákkal díszített szentélyboltozat kölcsönzött igazán reprezentatív karaktert.

A hajó falait később átépítették. Világosan jelzik ezt a habarcskülönbség és a hajó
ablakain megfigyelhető, az ismételt összerakásból eredő szabálytalanságok.
A munkálatok során újra felhasználták, visszahelyezték a korábbi hosszház koronázó-
és lábazati párkányának elemeit. Azt, hogy erre az átépítésre még a reformáció előtt
került sor, az a kegyszerfülke bizonyítja, amelyik a hosszház déli falában, a diadalív
közelében került elő, és amely arra is utal, hogy a déli diadalívpillér előtt oltár állhatott.
Valószínűleg ehhez az átépítéshez kapcsolódva festették ki a templomot.
Ezeket a falképeket azonban az 1861-es tűzvészt követő helyreállítás során elpusztították.
A templom 1501-ben is torony nélküli volt, temetkezési joggal. Az épületet ért utolsó,
középkori beavatkozások egyike az ossarium felépítése lehetett a sekrestye nyugati oldalán.
A régészeti kutatás során feltártuk a hajó keleti részében lévő kriptát, amely az akkori kegyúr,
Daróczi Szefarin 1586-os végrendeletében említett "rakott sír"-ral azonosítható.
A beszakadt és a II. világháború után kijavított kriptában mindössze egy halom emberi
csontot találtunk. A következő nagy átépítésre az 1830-as években került sor.
Ekkor lebontották a középkori épület nyugati falát, és új homlokzatot emeltek 1838-ban.
A XVIII. században is említett harangláb szerepét homlokzati torony vette át. A középkori
tagozatokat az újonnan emelt falazatokban, az ekkor lebontott sekrestye ajtajának
elfalazásában építőanyagként használták fel.
A templom legutóbbi, a műemléki helyreállítást megelőző alakját az 1861-es tűzvészt
követően kapta, melynek során az épület még inkább vesztett középkori jellegéből.
A műemléki helyreállítás 1994-ben fejeződött be. Az épület megjelenésében ennek
következtében a középkori jelleg vált meghatározóvá, hangsúlyos eleme az anastylosisszal
visszaépített bordás szentélyboltozat. Az 1861-es pusztulás után készített berendezés
a szükséges változtatásokkal visszakerült a templomba.
 
 
   
Az árak és szolgáltatások tekintetében a változtatás jogát fenntartjuk! BEREG-Y Kft. Vissza a főoldalra
 
Bemutatkozás   Szolgáltatások   Szobáink   Képekben   Beregdaróc és környéke   Kapcsolatfelvétel
Bemutatkozás > Történetiség > Kutatás és építé