Vissza a főoldalra
Magyar
English
   
 
 
  Köszöntő | A Hét Csillag | Az épület bemutatása | Miért minket válasszon? | Munkatársaink mondták | Történetiség | A bergengóciai legendák | Sajtószoba
   
 
A legendák még Bergengóciában sem maguktól születnek...

A Szernye-mocsár, más néven Nagy-tó 1868 októberében Szunyoghy József
munkácsi uradalmi főmérnök jelentése szerint 28 684 hold területet foglalt el, s részben
Beregdaróccal is határos volt. Az őstenger visszahúzódásával kiemelkedő vulkanikus hegyek
egyik tűzhányójának tölcséréből alakulhatott ki a Tisza több mellékfolyója által is táplált,
gazdag növény- és állatvilággal rendelkező Szernye-mocsár, mely a Tisza-szabályozás során,
1854-ben épült gát elkészülte után fokozatosan kiszáradt.

A Ligeterdőből eredő Kér folyó egyik 1435-ös feljegyzés szerint Daróc határában még
olyan erővel folyt, hogy a Kisvárdai család kezén lévő vízimalmot is forgatni tudta.

Beregdaróc lakói évszázadokon keresztül az ősz és a tavasz
közötti időben élték a legélénkebb társasági életet. A legtöbb, a falu
életével kapcsolatos hagyomány így ehhez az időhöz kötődik.

A tél beálltakor Adrás-napon a lányok derejét főztek. Kis cédulákra fiúneveket
írtak, s belenyomkodták a szilvalekváros derejékbe, majd ezeket hirtelen
mozdulattal beledobták a forrásba lévő vízbe. A régi hiedelmek szerint
az első felszálló derejében volt a lány jövendőbelijének neve.

Ugyancsak András-napi szokás a disznóól megrugdosása.
Az eladó lány kiment este az udvarra és megrugdosta a disznóól ajtaját.
Ahányat röffentett a disznó, annyi év múlva ment a lány férjhez.

A koszorúdobás is jövendőmondással kapcsolatos szokás. András-napon este
a lányok kimentek a szénáspajtába, koszorút fontak és a szilvafára hajították.
Ahányszori dobásra akadt fönn a koszorú, annyi év múlva ment férjhez a lány.

A Luca-napi szokások Darócon is elevenen éltek. A tyúk megpiszkálása
a következőképpen történt: azzal a piszkafával, amivel a kemence tüzét szokták
piszkálni, a tyúkülőben lévő tyúkokat meg kell piszkálni, hogy sok tojást tojjanak.
Szintén a termékenységgel kapcsolatos az abroncs közé szórt tengeri szokása.
Luca-napján a tyúkól elé egy hordóabroncsot kellett elhelyezni és ebbe tengerit szórni.
Ha az ólból kiengedett tyúkok egy csoportban ettek az abroncsban, ekkor biztos volt,
hogy egy fészekbe tojnak a következő években.

Darócon mind a mai napig élő szokás a csillagjárás és kántálás.
A nagyobbacska fiúk a - felekezeti hovatartozástól függően -
öt- és hatágú csillagokat készítettek. Egy csillaggal hárman kántáltak.
Egy a bekér, kettő a csillagos. Miután beengedték őket a házba, karácsonyi
dicséreteket énekeltek, így köszöntötték a háziakat. A kisebb gyerekek,
fiúk-lányok vegyesen jártak kántálni. Énekeltek, s valami ajándékot -
kalács, aprópénz - ők is kaptak a köszöntésre viszonzásul.

A karácsonyestével kapcsolatos hiedelem, hogy december 24-én
éjfélkor az állatok megszólalnak és elbeszélik egymás közt, hogy milyen
gazdájuk van. Ezért éjfél előtt gazdájuk kiment a jószágaihoz, s egy-egy
karéj kenyeret adott nekik - így is befolyásolta
véleményüket.
 
 
   
Az árak és szolgáltatások tekintetében a változtatás jogát fenntartjuk! BEREG-Y Kft. Vissza a főoldalra
 
Bemutatkozás   Szolgáltatások   Szobáink   Képekben   Beregdaróc és környéke   Kapcsolatfelvétel
Bemutatkozás > A bergengóciai legendák